Marie Claire megjelenés

Rúzs és Selyem, Duna tv

OPERA DIVATBEMUTATÓ

O.F.S. MEGHÍVÁS

A hónap designere 2017. áprilisban a Pipetta Knitwear

Nádasdi Katalin és Farkas Imola szinte gyerekkoruk óta barátnők, s majd húsz éve viszik közösen a Pipetta Knitwear divatmárkát. Önállóan alkotnak, saját kollekciókat készítenek, könnyed, dinamikus és színpompás ruháik mégis könnyedén felismerhetők. Megszállottan szeretik, és végtelenül alaposan ismerik szakmájukat, a tervezést azonban még ennyi év után is folyamatos örömforrásként, kísérletezésként élik meg: egyfajta játékként az anyagokkal és formákkal. Nemrég megnyílt showroomjukban ültünk le egy teára az első szabadtéri WAMP-ot megelőző héten.

 

Autonóm tervezők vagytok, mégis közös márkanév alatt mutatjátok be a ruháitokat? Miért döntöttetek így?

Kati: Ez annyira magától értetődő volt már kezdetekkor is. Fel sem merült, hogy másképp lehetne. Egy baráti társaságon keresztül még gyerekként ismertük meg egymást. Tizenkét évesek lehettünk, Imola éppen akkor készült a László Gimnázium speciális rajz szakára, ahova később engem is felvettek. Nagyjából ekkor indult a mi közös utunk. Azóta tulajdonképpen mindent együtt csinálunk: együtt végeztünk el egy női ruhakészítő képzést, egy szériázó kurzust, együtt jártunk a MOME kötő szakára, együtt voltunk egy fél évet a Manchester Metropolitan University-n ösztöndíjjal, egyszerre kaptuk meg a Kozma Lajos Kézműves Iparművészeti Ösztöndíjat, sőt diploma után a Mafilm-nél is egymás mellett dolgoztunk.

Imola: Nem volt kérdés, hogy az egyetem után is együtt folytatjuk, annál is inkább mert a márkát is az egyetemen találtuk ki. Engem harmadévben kerestek meg egy nagyszabású divatbemutató lehetőségével cirkusz divatszínház néven, ahová már ismert tervezőket hívtak. Megkérdeztem Katit, lenne-e kedve beszállni, s amikor igent mondott, kitaláltuk a Pipettát, és elindult a nyüzsgés. Sokat szerepeltünk a médiában, szinte minden ruhát, amit készítettünk, azonnal el is adtunk. Fokozatosan megismertek minket és a márkát is.

 

Mi az, ami közös bennetek?

Kati: A miénk jóval több üzleti kapcsolatnál. Ez egy olyan erős baráti szál, amelyről már el sem tudom képzelni, hogy megszakadhat. Remekül kommunikálunk egymással, mindent megbeszélünk, kikérjük egymás véleményét. Egyszóval emberileg is nagyon érezzük a másikat, ugyanakkor szakmailag számíthatunk egymásra.

Imola: Azért működünk jól együtt, mert hagyjuk a másikat, hogy kiélje a kreativitását. Mindkettőnknek nagyon fontos a szabadság, ezért sem erőltetünk semmit a másikra, nem cél, hogy az én tervezői hozzáállásomat Katira kényszerítsem. Bár nagyon más a személyiségünk, sőt az ízlésünk is, mégis van bennünk valami zsigeri hasonlóság, hiszen nagyon sokszor ugyanazok az anyagok tetszenek mindkettőnknek, s a gépek, illetve a szakma iránti rajongásunk is ugyanolyan erős.

 

És miben vagytok mások?

Kati: Imola inkább síkban gondolkodik, én azonnal térben kell lássam a ruhát, a formából indulok ki.

Imola: Én nagyon precíz vagyok, és alapos. Gyakran stresszelek, Kati egy picit lazább, nem hagyja, hogy rátelepedjenek a dolgok.

Kati: Imola nagyon gyakorlatias, ő volt a pályánk elején az irányadó, de szuperjól kiegészítjük, inspiráljuk, sőt serkentjük is egymást.

 

Meséljetek egy kicsit a munkamódszeretekről! Hogyan terveztek?

Kati: Mások vagyunk, és ez a tervezés során is megmutatkozik. Imola például olyan anyagokat társít egymással, amelyeket én olykor túlzásnak tartok, de a végeredmény mindig tökéletes és meggyőző. Ő nagyon tudja, hogy hogyan állnak össze a dolgok. Ő síkban gondolkodik, én térben építem fel a szabásvonalakat. Próbababán tervezek, azt formaként használom. Szeretem, ha minden ruhámban van valami váratlan, olyan, amivel korábban még nem találkoztál. Ez nálam egy hosszú folyamat. Több szabásmintát és több prototípust készítek, mielőtt elkészül a végleges változat. Az a jó, ha egy ruha hordható, de feszegeti a határokat, mégsem kell megmagyarázni. Felveszed, és minden ott van, ahol lennie kell.

Imola: Én az anyagválasztással kezdem, azzal pepecselek. A színek meghatározóak, s mivel én szinte minden darabot meghímzek, ezért nálam az tart hosszú ideig, mire az anyag, a szabás és a hímzés szerves egésszé áll össze. Én is használok babát, hiszen nem mindegy, hogy hova kerülnek a finom hímzett részletek, és sokszor még ezután is belenyúlok a szabásmintába. A hímzést egyébként azért is nagyon szeretem, mert ezáltal belekerülnek az én energiáim is az adott darabba. Annyira így van ez, hogy a vevőink is visszaigazolják ezt.

 

Pipetta Knitwearben senki nem marad észrevétlen, kell némi bátorság ezekhez a darabokhoz. Milyen típusú nők szeretik a ruháitokat?

Kati: A Pipetta Knitwear izgalmas formákkal, sok-sok színnel dolgozik, tehát merészen és játékossággal közelít a divathoz, de az fontos, hogy hordható darabokat kínáljunk. Olyan nők keresik a ruháinkat, akik nyitottak arra, amit mi képviselünk, szeretnének egyedien, eredeti módon öltözködni. Ez nem feltétlenül a legfiatalabb korosztály, zömében harminc feletti rajongóink és törzsvásárlóink vannak.

Imola:  A nyitottság abban is jellemző ránk, hogy szeretünk beszélgetni a vevőinkkel. Tanácsot is adunk, megmondjuk őszintén, hogy kinek mi áll jól, és sokak egy idő után a barátainkká is vállnak. A mi ruháink felvéve mutatják meg magukat, ezért arra bíztatunk mindenkit, hogy próbáljon fel bátran több darabot. Ilyenkor gyakran tapasztaljuk meg azt a fajta rácsodálkozást, hogy jé, sose gondoltam volna, hogy ez nekem jól áll. Mi egyébként abban is szívesen partnerek vagyunk, hogy apróságokon módosítsunk. Ezért nagyon hálásak is, sokszor halljuk, hogy tőlünk nem csupán ruhákat, de önbizalmat is kapnak.

 

Csupán részben követitek a divatipar hagyományos, féléves periódusokban ismétlődő dinamikáját. Mi ennek az oka?

Imola: Mindig van egy irányvonal, ami mentén dolgozunk, de ezek inkább formai mintsem karakterbeli összetevők. Egy-egy szabásmintából sok-sok variációt lehet elkészíteni. Mivel mi sokféle alapanyaggal dolgozunk, ezek mind eltérően ráncolódnak, törnek, más a tapintásuk, így egy-egy fazon nem válik unalmassá. Vannak olyan ruháink, amelyektől nem szívesen válunk meg, annyira jól sikerülnek, de persze ezeket viszik el először.

Kati: Folyamatosan dolgozunk új modelleken, hiszen a vevőink igénylik is az újdonságokat, de nekem az is fontos, hogy számomra is érdekes legyen az adott szabásvonal.

Forbes megjelenés

A ruhatervező, aki miatt imádok ruhát vásárolni a feleségemnek

Nem nagyon érintjük a divat témát a blogon. Ez köszönhető annak is, hogy nem értünk hozzá, meg annak is, hogy férfiak vagyunk, és nagyjából ez a maximum, amit a ruhatárunkból ki tudunk hozni, ha úgy nagyon nekirugaszkodunk:

Ehhez képest a nők igazságtalanul sokféle ruha közül választhatnak, és itt nemcsak a színekre vagy a szabásokra gondolok, hanem hogy alapvetően tudják változtatni a megjelenésüket. Nadrág, szoknya, egész alakos ruha, trikó, ing, póló, és a feléről még nem is tudok.

A végeredményt látni izgalmas, de sajnos ennek az egész felhajtásnak az első lépése egy nagyon unalmas és hosszadalmas folyamat: a vásárlás. A feleségem, Évi szerencsére nem tölt el órákat ezzel (na jó, kettőnél többet semmiképp), mégis, amikor egy bevásárlóközpontban nekiállunk ennek a műveletnek, ugyanazt teszem, mint a többi férfi. Eleinte vásárolgatok magamnak, aztán halk és csendes apátiában egy padra rogyok, és a telefonomat nyomkodom. Emiatt általában már nem visz magával.

Kivéve egy esetet. Van egy olyan ruhatervező, akinek imádom végignézni az alkotásait, odaadni Évinek, hogy próbálja fel, aztán elégedetten ujjongani, ha eltaláltam. A Pipetta Knitwear.

Olyanok a ruháik, mint egy építészeti mű, mint valami izgalmas épülethomlokzat. Úgy játszik a tervező az anyag gyűrődésével, esésével, hogy önálló statikai elemzést kívánna a ruha. Különleges helyeken szűkülnek össze, és még különlegesebb helyeken állnak ki a redők a ruhán, amiket imádok nézegetni. Biztos van valami ruhagyűrődés fétisem is picit, ki tudja.

Nádasdi Katalinnal egy WAMP-on találkoztunk először, miután Évi már korábban is rendelt tőle a Meskán ezt-azt. Már akkor megtetszettek a ruhák, aztán később ellátogattunk A Pipetta műhelyébe: egy panelház aljában rendezkedett be a XVI. kerületben.

2002-ben hozta létre a márkát Kati és barátnője, Farkas Imola. Kati rajzszakosként érettségizett, nőiruhakészítő lett, a Könnyűipari Műszaki Főiskolára járt, majd 2005-ben végzett a MOME textiltervező szakán. Ez a hitvallása pedig tökéletesen leírja, amiért szeretem a munkáit Évin nézegetni:

A szerkezetiséget keresem a ruhákban.

Hát ez az. Én is azt keresem, az épületekben, az ételekben, a borban, a zenében. Persze lehet ezt úgy is művelni, lehet olyan ruhaépületeket összeállítani, amit senki nem veszi fel, legalábbis nem nyilvános helyen. De Kati ruhái olyanok, hogy simán hordhatóak.

És van még egy állítása Katinak a saját munkájáról, miszerint

finomhurkolt anyagokból dolgozik, szövött anyag kombinálásával.

De mivel ezt már nem értem, nagyon nem reagálnék rá. A lényeg a szerkezetiség.

Itt vannak profi fotók más ruháikról, amiken nem Évi látszik:

A tervezővel találkozhattok a WAMP dizájnvásárokon, vagy felvehetitek vele a kapcsolatot a Facebookon keresztül.

Disclaimer: a műhelybe a blog említése nélkül kaptunk bebocsátást, a ruhákért minden esetben saját zsebből fizettünk, mert ilyen srácok (és ez esetben lányok) vagyunk. 

Forrás: Egy nap a városban

1.

Kossuth Rádió/Trendidők/ Pipetta Knitwear karácsonyi riport

Megjelentünk a VIZSUart karácsonyi ajándéklistáján! (vizsuart.blogspot.com)

Karácsonyi Wamp! Az utolsó, most vasárnap!

Adventi wamp sorozat

Minden vasárnap várunk Benneteket Karácsonyig, a WAMP-on a Millenárison!

Nagytétényi Kastélymúzeum

A mai naptól december 24-ig látogatható a kastélymúzeum.

Sok szép karácsonyfával, köztük a Pipetta Knitwear  (Farkas Imola és Nádasdi Katalin) fája is látható, gólya és béka díszekkel!

Mod’e Revival

Wamp a Millenáris B csarnokában.

Várunk Benneteket a Mod’e Revival kollekcióval!

2014. november 9.

ŐSZISZÉÉÉL

Az utolsó WAMP ebben az évben az Erzsébet téren!

Szeptember 7.

Summertime

Next coming

Várunk Benneteket június 1-én a WAMP-on, az Erzsébet téren!!!!!

Helló tavasz!

Wamp Április 27-én Az Erzsébet téren.